Bámul, mint borjú az új kapura

Ha valaki, csak bambán néz, tátja a száját, értetlenül néz, mert nem ért valamit, akkor szoktuk használni vagy hallani, hogy: (csak) „bámul, mint borjú az új kapura”.

Abból, hogy az értettlen buta bámulást a németek is ugyanilyen hasonlattal jellemzik, némelyek arra következtettek, hogy szólásunk németből fordított jövevény. Matkó István XVII. századi hitvitázó Bányászcsákány c. könyvében például ezt olvassuk: „Az ökör mikor új kaput (magas tornyot stb.), csak elbámul azon.

Széchényi György pedig a XVIII. század elején ezt írja egyik levelében vejének: „hűbele Balázs lészen, ibit sicut vitulus ad novam portam készületlen” (a.m. ’úgy megy oda, mint borjú az új kapuhoz’). Ezekből az adatokból arra lehetne következtetni így szóláshasonlatunk latin mintára keletkezett.

Valójában azonban felesleges akár latin, akár német hatást feltennünk, hiszen a szólás teljesen megfelel a magyar falusi nép szemléletének is.

A mai napig is szokásban van, hogy a „pásztor” hajnalban végigsétál a falun és így begyűjti a legelészni vitetendő jószágokat. Az összegyűjtött csorda az egész napot a legelőn tölti, majd hazafelé indulnak ugyan azon az úton visszafelé ahol mentek a legelőre.

Aki már látott hazatérő csordát, az tudja, hogy a tehenek, borjak maguktól megtalálják azt a kaput, amelyen társaiktól elválva be kell fordulniuk, vagyis maguktól hazatalálnak. Azonban ha azalatt míg az állat a legelőn volt, lefestették vagy új kaput csináltak, a hazatérő jószág elmegy ugyan a szokott úton az ismert házig, kerítésig, de a megváltozott bejárat előtt bámulva megáll, és csak idegenkedve, vonakodva mer bemenni rajta, vagy csak áll a kapu előtt. Ennek a megfigyelése idegen hatásoktól függetlenül népünk körében is létrehozhatta a hasonlatot.

Hogy nem fordítás ez a szólásmondásunk, azt a tájnyelvi változatok gazdagsága is mutatja. Hódmezővásárhelyen például így csúfolják a bámészkodó embert: Bámulj bornyú, új kapu; ma csinálták, hónap aranyozzák.

Tordán viszont ez a rövid változat járja: Bá, mind a bornyú.

Debrecenből két változatát is közölték. Az egyik a Tordán használatos forma bővülésének látszik: Bá! Bika! veres bornyú (ara mondják, aki megcsodál valamit), a másik pedig a köznyelvi alakhoz hasonlít: Megnízi, mint veres bornyú az új kaput.

Valószínűvé teszi szólásunk magyar eredetét az is, hogy bárgyú szavunk talán az egyes nyelvjárásokban bárgyúnak ejtett borjú módosulata. Noha e származtatást szófejtő szótáraink nem tekintik igazoltnak, a jelentésváltozás szempontjából nem látszik lehetetlennek, hogy a bárgyú a borgyúból alakult, hiszen számos más háziállat nevet is használjuk emberrel kapcsolatban az illető állatra jellemző tulajdonság megjelöléseként (pl. szamár gyerek, marha alak, kutya természet stb.). Ha a borjúnak épp a bárgyúságát tartotta jellemzőnek népünk, ez arra mutat, hogy a bárgyú nézés jellemzésére használ bámul, mint borjú az új kapura is lehet magyar szemléletből eredő szólás.